Gímbika reggeli helyett

Terelővadászatra indultunk aznap utánkeresni, készülődtünk ráérősen, amikor megcsörrent a telefonom. Egy gímbikára lőtt rá egy barátom, de a bika nyom Tovább...

Csípd meg Darázs!

- Gyere Darázs, csípjük meg! - így indultunk az aszfaltúton átváltó, vérző vaddisznó nyomán. Még este sebezték a nagynak tűnő, magányos kant, Tovább...

Szerencsés befejezés

Gím tarvad sebzésről szólt a hír, amikor egy téli estén megcsörrent a telefonom. Mivel a rálövés helyén csövescsont darabok is Tovább...
  • 1

Tacskó maraton II. rész

A másik történetet se úsztuk meg kevesebb futással. Sőt, még rá is tettünk egy lapáttal. Az este sebzett süldőt még a másnap hajnali félhomályban elkezdtük keresni. Velünk volt Endre barátom és Ari, a hannoveri vérebe is. Egyrészt hagy gyakoroljanak, másrészt erősítjük egymást, ha szükség van rá.

Tovább

Tacskó maraton I. rész

Ha mesélnem kellene olyan utánkeresésekről, amelyek valamilyen oknál fogva nyomot hagytak bennem, akkor ezek bizonyára köztük lennének. Soma tacskómmal átélt kalandjaink közül ez a kettő mintha a két véglet lenne. Szolgáljanak hát okul arra, hogy milyen kevésen múlik egy-egy keresés eredménye, hogyan szúrhatjuk el kutyánk kiváló munkáját vagy épp fejezhetjük be azt méltó módon.

Tovább

Veszedelem a kökényesben

Minél többet jár az ember a sebzett vad, főként a sebzett vaddisznók nyomán, annál inkább biztos lesz benne, hogy a disznó könnyen válhat veszélyessé. Elsősorban persze nem ránk, hanem a négylábú társunkra, ami nyilvánvalóan ugyanolyan nagy baj. Időről-időre igazolják ezt a keresésre használt kutyák sérülései és szinte biztosan számíthatunk rá, hogy előbb-utóbb velünk is meg fog történni. Próbálunk persze az ilyen helyzetekre is felkészülni, elképzeljük, hogy mit tennénk, ha ez vagy az történne, de az utánkeresésben ritkán folynak forgatókönyv szerint a dolgok.

Tovább

A vadszilvafák alatt

Ritkán bonyolódunk Somával éjszakai keresésbe, de ez mégis akkor kezdődött. Aki már keresett éjjel vaddisznót, akár kutyával, akár anélkül, annak nem kell ecsetelnem, hogy ez miféle veszélyekkel járhat. Különösen amikor ilyen nagy a takarás, dús a vegetáció. Amiért mégis kivételt tettünk, annak oka az, hogy ott voltunk a helyszín közelében.

Tovább

A Bicska-völgy Ura

Soma álmosan ébredt szokásos délutánban nyúló alvásából. Testét elnyújtva bal, aztán jobb hátsó lábát megfeszítve is pózolt egyet, miközben hangosan ásított. Majd következett a szokásos, hangos csattogással járó fülrázás. Erről a világért se volt hajlandó leszokni. Az előszobában végigtipegve megállapította, hogy a család aprónépe még alszik, úgyhogy biztos, ami biztos – még egyszer megrázta a füleit. Erre lassan ébredni kezdett mindenki.

Tovább

Szerencsére is szükség van

Hát nem volt könnyű eset ez sem, de szerencsénk volt. Szerencsénk, de néha szükség van egy kicsit arra is. És hogy is volt? Miért és merre futottunk már megint olyan sokat? Na, lássuk csak: este érkezett a hívás egy sebzésről. Tudni lehetett, hogy a disznót az orrán érte a lövés, orra is bukott és a hóban orrcsont darabokat is találtak. Aztán elég bőséges, nyálas, nyúlós piros vér festette meg a havat amerre menekült. Sokáig nem is követték, fölösleges lett volna. Néhány száz méteres közelségben terjedelmes sűrű húzódott, benne több dagonyával. Arra tartott a megsebzett süldő.

Tovább

Egy kis nosztalgia

Este van, vacsorázunk Somával. Helyesebben csak én, ő már régen el is felejtette a jól megérdemelt adagját. Most itt ül és néz. Nem ugat, nem nyüszít, csak néha sóhajt és a hunyorgó szemeivel kér. Én, a szigorú gazda, nem adok neki, nincs kunyerálás! Közben azért mégis lekanyarítok egy karika kolbászt és a szájába adom. Egye fene, most az egyszer!
Vacsorázunk, és van idő gondolkodni rajta, hogy mi is történt ma délelőtt. Nehéz is lenne nem rá gondolni. A cipóra dagadt térdeim lüktetése, az összekarmolt kézfejem, arcom sebeinek égése eszembe juttatja, hogy milyen kalandunk volt ma. Üggyel, bajjal ugyan, de megint előkerítettünk egy disznót.

Tovább

Első dámbikánk

Mióta a kis utánkereső csapatunkat megalapítottuk, ez volt az első igazi utánkeresésünk, ami annak keretében zajlott. Na, nem mintha azóta nem lett volna munkánk szép számmal, de ez egy igazi közös “produkció” volt. Pont ahogy terveztük annak idején a csapat működését. Jött egy hívás, de a hívott vérebes, Zsuzsa épp nem ért rá, viszont két telefonhívással később a segítségre szoruló telefonáló már a legközelebbi, arra a feladatra alkalmas kutyavezetővel egyeztethetett a keresésről.
Tovább

Júniusi kan

Soma kutyámmal már csak lézengtünk a nagy melegben. Ő persze sokat vadászott éjjelente, legalábbis úgy gondolom, mert a kosara felől sokszor halk nyüszítés és ugatás szűrődött. Egészen biztosan disznókkal küzdött valahol a kökényes sűrű mélyén. A valóságban azonban teljes csend volt az utóbbi időben, pedig végre többszöri átméretezést követően elkészült az új csapázó hámja is. Csak a munkaruha kipróbálása váratott magára. Aztán, ahogy lenni szokott, a legváratlanabb időben érkezett a telefonhívás. Igaz, hogy még csak gondolatban létezett az Utánkeresők Baráti Köre, de már akkor is megtaláltuk egymást, ha sebzett vadat kellett keresni. Dákay Zsuzsanna utánkereső társam hívott segítségül, mert ő bokros teendői miatt nem ért rá éppen. Mindjárt két kant kellett felderítenünk azon a szép meleg nyári napon.

Tovább

Jumurdzsákék munkában

Ma jó napunk volt Somával. Reggelre egy jó nagy erdei sétát terveztem, mert már két hete nem volt idő kimozdulni. Egy hétig alig láttam a múltkori keresés miatt, akár Jumurdzsák. Kerültem a fényt, mint a baglyok. Utána meg idő nem volt. Már fel is öltöztem, cihelődtünk, amikor csöngött a telefonom. Sebzett disznót kellene keresni. Na, ez tényleg jó kis séta lesz.

Tovább