Szia Henci!

Így szólítalak csak, ahogyan ő szokott, aki téged a legjobban, még nálam is jobban szeret, s akit te is a legjobban kedveltél. Hiányzol neki, nekünk, akárhol is vagy. Nemigen hiszek a túlvilági létben, mégis van egy dimenzió, egy láthatatlan, de biztosan létező korlátlan dimenzió, ahol te örökké élni fogsz, legalábbis mi így képzeljük.

Tovább

Az inászói bika

Mielőtt belevágnék ebbe a történetbe, fontos tisztázni néhány dolgot Somáról, aki nem épp egy rendes tacskó, de pontosan ezért gondoltam, hogy érdemes megemlékezni erről az esetről. Neki már neve is azért lett szuka mivolta ellenére Soma, hogy ezzel is kilógjon kicsit a sorból. Ha mondjuk Buksinak keresztelem (itt rögtön kérek elnézést valamennyi Buksitól és gazdájától…), mint nagyon sok tacskót szokás, hát eleve esélytelen lett volna ilyen pályafutásra, ebben biztos vagyok. Szóval talán már a névválasztásnál eldőlt, hogy ki lesz belőle. Nem mellesleg ez volt a 150. eredményes utánkeresése, ami nem egy nagy szám, de azért mégis csak szép.

Tovább

Ködben

Micsoda szerencsétlen nap ez a mai. Hetek óta nem történt semmi és most itt van ez a bika. Ma reggel sebezték, szinte odalátok az iroda ablakából. Ott ni, ott nem is messze a hegyoldalon. Szükség lenne ránk, de főként Somára, mert a bikának nyoma veszett. A lövésre  előre bukott, de aztán felugrott és elfutott, nem tudták a nyomát követni. Most kaptam a telefonhívást pár perce, hogy menjünk, segítsünk, ha tudunk, másként elveszik a beteg vad.

Tovább

Hit és bizalom

– Dani! Tegnap este rálőttünk egy bikára. Ma egész nap kerestük, de nem találtunk semmit, pedig jelezte a lövést. Mit gondolsz? Érdemes még megpróbálni? – kaptam a telefonhívást késő délután.
– Amíg van esély, addig meg kell próbálni! Esély pedig még két három nap múlva is van, bár egyre kevesebb, ez nyilvánvaló.
– Akkor megnézitek?
– Ma már késő van, nincs elég idő rá. Az az egy éjszaka már nem számít és talán a reggeli harmat is segíteni fog. Holnap megpróbáljuk.

Tovább

Helyszínelők – késő esti adás

Tegnap este autóval hazafelé tartottunk, amikor a városhoz közeledve, egy vadjárta helyhez értünk a főúton. Villogó rendőrautó, útszélén várakozó roncsok, autómentő. Na, mondom itt megint gázoltak, az biztos.
Nem sokkal azután, hogy hazaértem, meg is csörrent a telefonom.
– Dani, elütöttek egy szarvast. Elvonszolta magát a szerencsétlen, eltűnt az út menti sűrűben. Meg tudod nézni?
– Persze – s már kezdtem is öltözködni az éjszakai akcióhoz.

Tovább

Vadütközés

Magyarországon még nem igazán bevett gyakorlat – néhány kivételtől eltekintve – hogy az elgázolt, de elmenekült vadat is ugyanúgy megkeressük, mintha vadászaton szerezte volna sebét. Az elgázolt vad ugyanúgy szenved, a húsa ugyanúgy kárba vész, fontos lenne tehát, hogy más országokhoz hasonlóan – mint pl. Svédországban – mi is nagyobb gondot fordítsunk erre. Jól képzett utánkereső kutya és vezető van hozzá elég.

Tovább

Darázs naplója IV. rész – Az első leckék

Darázs tíz hetes volt, mikor elkezdtem tanítani az utánkeresésre. Ez persze nagyképűen hangzik. Ugyan mire tudnánk mi emberek megtanítani egy kutyát, amit nem tud ő magától is a vadászatról? Hiszen a kutya ragadozó. Őseit az tartotta életben, hogy zsákmányt tudtak szerezni. Szóval, ha a kiskutyánk alapvetően jó tulajdonságokkal rendelkezik, akkor csak elő kell belőle csalogatnunk ezt a “ragadozót”, ha nem is a szó általános értelmében.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

  • Szia Henci!
    Szia Henci!
  • Az inászói bika
    Az inászói bika
  • Friss képek a galériában
    Friss képek a galériában