Az inászói bika

Mielőtt belevágnék ebbe a történetbe, fontos tisztázni néhány dolgot Somáról, aki nem épp egy rendes tacskó, de pontosan ezért gondoltam, hogy érdemes megemlékezni erről az esetről. Neki már neve is azért lett szuka mivolta ellenére Soma, hogy ezzel is kilógjon kicsit a sorból. Ha mondjuk Buksinak keresztelem (itt rögtön kérek elnézést valamennyi Buksitól és gazdájától…), mint nagyon sok tacskót szokás, hát eleve esélytelen lett volna ilyen pályafutásra, ebben biztos vagyok. Szóval talán már a névválasztásnál eldőlt, hogy ki lesz belőle. Nem mellesleg ez volt a 150. eredményes utánkeresése, ami nem egy nagy szám, de azért mégis csak szép.

Tovább

Szerencsés befejezés

Gím tarvad sebzésről szólt a hír, amikor egy téli estén megcsörrent a telefonom. Mivel a rálövés helyén csövescsont darabok is akadtak, s a vad megugráskor elbotlott, a mellső láblövés szinte biztosra vehető volt. Ez többnyire nem okozhat gondot, de miként a vadászat egyéb területein, úgy az utánkeresében sincs két egyforma eset. Megesik, hogy ezzel is nehezen boldogul az ember, és majdnem csak a szerencsén múlik a kívánt befejezés.

Tovább

Gímbika reggeli helyett

Terelővadászatra indultunk aznap utánkeresni, készülődtünk ráérősen, amikor megcsörrent a telefonom. Egy gímbikára lőtt rá egy barátom, de a bika nyom nélkül eltűnt. Mivel – majdnem – biztos volt a találatban, kért, hogy nézzünk utána a dolognak, mert nem hagyja nyugodni. Közel is volt, útba is esett, időnk is volt, elvállaltam.

Tovább

Hit és bizalom

– Dani! Tegnap este rálőttünk egy bikára. Ma egész nap kerestük, de nem találtunk semmit, pedig jelezte a lövést. Mit gondolsz? Érdemes még megpróbálni? – kaptam a telefonhívást késő délután.
– Amíg van esély, addig meg kell próbálni! Esély pedig még két három nap múlva is van, bár egyre kevesebb, ez nyilvánvaló.
– Akkor megnézitek?
– Ma már késő van, nincs elég idő rá. Az az egy éjszaka már nem számít és talán a reggeli harmat is segíteni fog. Holnap megpróbáljuk.

Tovább

Helyszínelők – késő esti adás

Tegnap este autóval hazafelé tartottunk, amikor a városhoz közeledve, egy vadjárta helyhez értünk a főúton. Villogó rendőrautó, útszélén várakozó roncsok, autómentő. Na, mondom itt megint gázoltak, az biztos.
Nem sokkal azután, hogy hazaértem, meg is csörrent a telefonom.
– Dani, elütöttek egy szarvast. Elvonszolta magát a szerencsétlen, eltűnt az út menti sűrűben. Meg tudod nézni?
– Persze – s már kezdtem is öltözködni az éjszakai akcióhoz.

Tovább

Első dámbikánk

Mióta a kis utánkereső csapatunkat megalapítottuk, ez volt az első igazi utánkeresésünk, ami annak keretében zajlott. Na, nem mintha azóta nem lett volna munkánk szép számmal, de ez egy igazi közös “produkció” volt. Pont ahogy terveztük annak idején a csapat működését. Jött egy hívás, de a hívott vérebes, Zsuzsa épp nem ért rá, viszont két telefonhívással később a segítségre szoruló telefonáló már a legközelebbi, arra a feladatra alkalmas kutyavezetővel egyeztethetett a keresésről.
Tovább

Júniusi kan

Soma kutyámmal már csak lézengtünk a nagy melegben. Ő persze sokat vadászott éjjelente, legalábbis úgy gondolom, mert a kosara felől sokszor halk nyüszítés és ugatás szűrődött. Egészen biztosan disznókkal küzdött valahol a kökényes sűrű mélyén. A valóságban azonban teljes csend volt az utóbbi időben, pedig végre többszöri átméretezést követően elkészült az új csapázó hámja is. Csak a munkaruha kipróbálása váratott magára. Aztán, ahogy lenni szokott, a legváratlanabb időben érkezett a telefonhívás. Igaz, hogy még csak gondolatban létezett az Utánkeresők Baráti Köre, de már akkor is megtaláltuk egymást, ha sebzett vadat kellett keresni. Dákay Zsuzsanna utánkereső társam hívott segítségül, mert ő bokros teendői miatt nem ért rá éppen. Mindjárt két kant kellett felderítenünk azon a szép meleg nyári napon.

Tovább

Jumurdzsákék munkában

Ma jó napunk volt Somával. Reggelre egy jó nagy erdei sétát terveztem, mert már két hete nem volt idő kimozdulni. Egy hétig alig láttam a múltkori keresés miatt, akár Jumurdzsák. Kerültem a fényt, mint a baglyok. Utána meg idő nem volt. Már fel is öltöztem, cihelődtünk, amikor csöngött a telefonom. Sebzett disznót kellene keresni. Na, ez tényleg jó kis séta lesz.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

  • Szia Henci!
    Szia Henci!
  • Az inászói bika
    Az inászói bika
  • Friss képek a galériában
    Friss képek a galériában